Sok-sok szeretettel köszöntök mindenkit! :)

Még soha nem írtam blogot, úgyhogy azért remélem, majd apránként belejövök. Így elsőre gondoltam, leírom, miért is vágtam bele. Ehhez néhány nagyon alap információ magamról. 18 éves vagyok (azaz, hogy leszek nemsokára), 2 éves korom óta lisztérzékeny (coeliakia-s) és 12 éves korom óta cukorbeteg (1-es típusú diabéteszes) vagyok. A legmesszebbmenőkig igyekszem betartani az összes diétát és előírást és emellett teljes és boldog életet élni. A lisztérzékenység nekem nem volt nagy kihívás, hiszen lényegében azóta az életem része, amióta az eszemet tudom, a cukorbetegséggel azonban már más volt a helyzet. Nagyon nagy fordulópont volt az életemben annak idején, és nagyon nehéz volt elfogadni, de úgy döntöttem, semmi sem történik valami cél vagy ok nélkül (foghatjuk ezt sorsra, Istenre, felsőbb hatalomra, kinek hogy tetszik), és így megbékéltem vele. Most pedig úgy éreztem, itt az alkalom, hogy ennek kapcsán tegyek valamit, ami esetleg segíthet néhány "sorstársamnak".
Egyrészt azért indítom ezt a blogot, mert tudom, hogy amikor engem diagnosztizáltak a cukorbetegséggel, és ennek kapcsán fenekestül felfordult az életem, rettentően egyedül éreztem magam (barátok és család ide vagy oda...) és nagyon ijesztő és elkeserítő volt a jövő, mert fogalmam nem volt, mi várhat rám. Így tehát azt szeretném, ha a frissen diagnosztizált cukorbetegek úgy éreznék, nincsenek egyedül, és talán tudnék kicsit segíteni nekik azzal a 6 év tapasztalattal, ami mögöttem van, és így meg tudnám mutatni, hogy cukorbetegen is csodaszép életet lehet élni, bizonyos feltételekkel(!), amikre viszont nagyon oda kell figyelni, illetve, hogy olyan élethelyzetek is remekül megoldhatók, amiket annak idején el sem mertem képzelni, hogy valaha is kivitelezni tudok majd.
A blog megszületésének másik oka egy aprócska beszélgetés a dokinéni várójában. Egy anyukával beszélgettem, ott volt a lánya is, lehetett talán 13 éves, régóta volt már cukorbeteg, viszont Anyuka akárhogy próbálkozott, csak nem akarta betartani az előírásokat, ami persze veszélyes és ezt a kislány is tudta, de mégsem akart odafigyelni. Mikor elmeséltem, hogy én betartom a diétámat és milyen jó eredményeim szoktak lenni a vizsgálatokon, Anyukának leesett az álla, és felvetette, hogy indítsak blogot, mert szerinte a saját példámmal sokat segíthetnék. Történt ez a beszélgetés úgy fél éve, remélem, Anyukának igaza lesz. :)
Van még ok bőven. :) Például, hogy láttam több amerikai video-blogot (vlogot) a témában, viszont itthon nem nagyon találtam olyan írást vagy videót, ami valóban emberközeli és a cukorbeteg életről szól, viszont szerintem erre volna a legnagyobb szükség, és nem mindenki tud ám angolul, illetve itthon a körülmények és a társadalom tehát a környezet is nyilván különbözik valamennyiben az ottanitól.
Még egy okot tartok érdemesnek megemlíteni. Én nagyon szeretem, ha a környezetem érdeklődik, kérdez, kíváncsi. Lényegében bármire szívesen válaszolok ezzel kapcsolatban. Úgy vettem észre, általában ebben a témában nem túl magas szintű az alapműveltség, ami eléggé sajnálatos, hiszen elég sok embert érint ez a betegség. A nagyobb tömegeket érintő információszolgáltatás, figyelemfelkeltés hiányának következtében pedig a társadalom hozzáállása illetve toleranciája is meglehetősen szegényes illetve távolságtartó. Ez valószínűleg változni fog lassan, viszont gondoltam, itt, a blogban írnék majd olyanokat is, amik nem cukorbeteg, de érdeklődő emberkék számára tartalmazna hasznos információkat, illetve olyat is, ha van rá igény, ami annak jön jól, akinek a környezetében él cukorbeteg, mert sokan vannak ám bajban azzal, hogy hogy is viszonyuljanak ehhez az egészhez.

Na hát lényegében ennyit így elsőre a blogról. Sok témába, amit megemlítettem, azért nem mentem bele mélyebben, mert majd írni fogok róla. Egész biztos, hogy nem tudok majd túl gyakran írogatni, de majd igyekszem minél többször időt szakítani rá. :)
Kérlek, bátran írjatok észrevételt, kérdést, kérést, bármit, csak, hogy tudjam, érdekel-e egyáltalán bárkit a blog! :) Köszönöm